Az algolagnia (a görög "algos": fájdalom, szenvedés, és a "lagneia": öröm, élvezet szavakból származik), a köztudatban szado-mazochizmusként ismert, a romboló és önromboló impulzusok kombinációiból tevődik össze. Ezek a késztetések mindenkiben megtalálhatók egy ellenőrzött szinten, és fantáziáinkban kapnak teret. De néha átkerülhetnek a patologikus szintre, ahol mindenféle kontrollt maguk mögött hagynak.
Legújabb kutatások arra utalnak, hogy ennek teljesen biológiai alapja van, hiszen bizonyított, hogy a fájdalom, csakúgy, mint érzéki élvezeteket, (mint a nemi érintkezés és édes ételek) endorfin felszabadulással járnak, ami örömöt okoz. Továbbá lefolytatott vizsgálatok azt mutatják, hogy az algolagniával rendelkező emberek agya másképpen reagál a fájdalomra, mint idegi bemenetre.
Havelock Ellis volt az első kutatók egyike, aki az algolagniát vizsgálta, a korai 1900-as években. Az Analysis of the Sexual Impulse, Love and Pain, The Sexual Impulse in Women and The Evolution of Modesty, The Phenomena of Sexual Periodicity, Auto-Erotism című írásaiban fejtette ki a jelenség alapjit. (A témával később Eugen Kahn, Smith Ely Jelliffe, William Alanson White, and Hugh Northcote pszichológusok foglalkoztak behatóbban.)
A legtöbb korai vizsgálat az algolagniát egy kalap alá vette a mazohisztikus késztetéssel, és a többi, hasonló szexuális devianciával. De William Alanson White úgy gondolta, hogy algolagnia elsősorban a motoros funkció, vagy idegi eredetű megbetegedés.
Jelenleg a legtöbb kutató úgy véli, hogy pszichológiai algolagnia olyan fizikai jelenség, mely pszichológiai hatást vált ki. Különösen Dolf Zillmann által végzett kutatásokból következik, hogy a legtöbb algolagniásra jellemző a normális, hétköznapi életvezetés, többnyire élvezik a normális nemi együttléteket is, de szexualitással kapcsolatos fájdalomnak vannak kitéve, az rettenetesen felhúzza őket, hogy szinte nem bírnak magukkal. Az algolagniát gyakran társítják agresszióhoz, hyperszexualitással vagy más zavarokhoz.
forrás: serialkillercalendar.com
