„Szarj a tenyerembe! Szarj a tenyerembe!"
Guillaume Apollinaire (1880, Róma – 1918, Párizs) költő, író és kritikus.
Valamikor a századfordulón, a bukaresti Bebascu önjelölt herceg megelégeli, hogy mindig csak elszenvedője a szerb konzul, szószerinti baszogatásainak, és hogy már rajta röhög az egész város, ezért inkább összeszedi minden vagyonát, és Párizsba utazik, hogy végre az élet császára legyen, és ő uralkodhasson.
Párizsban találkozik két nimfomán hölggyel, akiknek elbüszkélkedik, hogy amennyiben nem bír ki húsz menetet megállás nélkül, akkor sújtson le rá tizenegyezer vessző. Innentől kezdve a regény megállás nélkül, a legbetegebb csoportos aktusokon át robog a vég felé, ahol Bebascu végzete beteljesül. De míg odáig eljut, a fél világon át, addig az emberi perverziók tárházát kapjuk. A mű 1906-1907-ben született.
Apollinairenek természetesen rengeteg más értékes prózája és verse is született. 1914-ben, amikor a háború kitört, megjelent „Kalligrammák" című kötete, (kalligramma = képvers) amelyben képkölteményeit gyűjtötte össze. Ezt a különös műfajt már az ókori alexandriai költészet is ismerte. Ő újra felfedezte.
Tizenegyezer vessző letöltése - (pdf formátum - 606 KB)