Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Parafíliák (18+)

Főleg szexuális parafíliákról szeretnék írni érdekességeket. Meg esetleg más furcsaságokról is. Leginkább csak a saját szórakoztatásomra de nem utolsósorban mások örömére. A parafíliák olyan rendellenes szexuális viselkedések, vagy fantáziák ami más, mint a megszokott, hagyományos...

Címkék

acomophilia (1) acrotomophilia (3) agalamatophilia (1) algolagnia (1) alkohol (1) amomaxia (1) amputálás (3) anglia (1) animizmus (9) apotemnophilia (1) art (2) asphyxia (2) asphyxiaphilia (4) autofellatio (1) baleset (1) bdsm (7) bepisilés (1) bestiofília (1) blog (2) bondage (1) bugyi (1) bulvár (6) bűnözők (1) burusera (1) chrematistophilia (1) csápok (1) dacryphilia (1) dendrophilia (1) deperszonalizáció (2) dogging (1) dohányzás (1) emetophilia (1) entomophilia (1) épületek (2) evés (1) exhibicionizmus (1) fák (1) fejhallgató (1) felnőttbaba (2) fétis (4) filmek (10) formicophilia (1) furry (2) gázpedál (1) gipsz (1) groteszk (1) guro (1) haj (1) hányás (1) harisnya (1) harpaxophilia (1) hentai (1) horoszkóp (1) humor (7) hybristophilia (1) illatok (1) infantilizmus (2) inflatophilia (1) irodalom (3) japán (11) kaja (1) kaka (1) kaki (1) kandaulizmus (1) kannibalizmus (4) kéjgyilkosság (1) kendőkódok (1) kocsik (3) könnyek (1) könyv (4) kopaszság (1) kövérség (1) külföldi nyelv (1) láb (1) légzéskontroll (4) lovak (1) lovedolls (5) lufi (1) magyar (1) majeziofília (1) makrofília (1) mazochizmus (3) mechaphilia (2) mikrofília (1) mocsok (1) mysophilia (1) namasera (1) nekrofília (5) növény (1) nyotaimori (1) objectophilia (1) objektophilia (5) olactofília (1) olfactophilia (1) omorashi (1) parafilia (1) pedofília (2) pelenka (3) penectomy (1) plushophilia (3) plüssállatok (1) reakció (1) riport (2) rovarok (1) s/m (6) salirophilia (1) scat (2) spectrophilia (1) stockholm szindróma (1) symphorophilia (1) szellemek (1) szkopofília (1) takony (1) tamakeri (1) tárgyak (2) terhesség (1) tökönrúgás (1) transzneműség (2) trichophilia (1) túsz (1) vegyes (2) vorarephilia (2) vore (1) voyeurizmus (3) wakamezake (1) yiff (2) zentai (1) zoofília (9) Címkefelhő

aberrált blog

2010.08.06. 22:54 mangoman

Armin Meiwes élete és munkássága - kannibalizmus / vorarefília

Címkék: kannibalizmus vorarephilia

- Megnézem a videót ITT -

The Man Who Ate His Lover (2004-es dokumentumfilm, 49 perc) imdb

Ez a doksifilm még akkor készült, mikor barátunkra első fokon 8 és fél év letöltendő fegyházbüntetést rót ki a bíróság. Csórikám itt még nem tudja, hogy 2006-ban a közvélemény nyomására ítéletét életfogytiglanra változtatják.

2001 március 9-én a 42 éves Bernd Jürgen Brandes szoftverdizájner repesve várja, hogy Armin Meiwes (az akkoriban 38 éves, Németországban élő számítógépes mérnök) végre lenyiszálja legnemesebb szervét, hogy azt aztán közösen elfogyasszák, később pedig a többi része is társa tányérján kössön ki. Újsütetű barátja pedig nem okoz neki csalódást. Ténykedését videóra rögzíti. Az elkövetkező évben 20 kg húst eszeget meg Brandesből. Sokszor nézi meg a darabolós homevideót, közben jókat masztizik.

A két férfi románca egy hónappal azelőtt kezdődött. 2001 februárjában  (Valentin napon) találtak egymásra az interneten. Meiwes úr "Franky" néven nyomult, mindenféle kannibalizmussal kapcsolatos oldalon, fórum, cseten. Átlagos testalkatú, 18 és 25 év közötti fiatalembereket keresve, akik nem bánnák, ha valaki megenné őket. (pl. a 'The Cannibal Cafe' (mára csak archívumként üzemel), a 'Flesh and Bone' vagy a 'Gourmet and Eaten Up' oldalakon) Meglepően sok (kb 200) üzenetet kapott. Jelentkezőkből tehát úgy tűnt nincs hiány, sokan megdicsérték a fényképeken lévő csinos kis ketrecet is, amit maga készített és a "vágáshoz" előkészített szobát. Csakhogy az emberek az ilyen kaliberű dolgokat inkább csak fantázia szintjén szeretik űzni. Ennek ellenére többen is ellátogattak az óriási házba, azonban a helyszínen mindnek inába szállt a bátorsága, Meiwes úr pedig minden további nélkül hagyta őket elmenni, mert alapjába véve nem volt ő erőszakos típus. Ahogy később nyilatkozta is valahol ez a szelíd tekintetű, mosolygós férfi, nem megölni, csupán megenni szeretett volna valakit. (Ennek csupán sajnálatos mellékhatása a halál). Csalódottságában 21-40 évre változtatta a korhatárt. Ezután jelentkezett Cator99 nicknéven egy valóban elszánt és elfogyasztását hőn áhító férfiú, Brandes, ("I am offering myself to be eaten by you alive. No slaughtering but consumption.") akinek álmai netovábbja pedig az lenne, ha élve falnák fel, úgy, hogy lehetőleg ő maga is élvezhesse saját húsát. 

Armin Meiwest 1961 december elsején látta meg a napvilág. Élete nagy részét egy Rothenburg melletti csöpp kis német faluban, Wüstefeldben töltötte, egy hatalmas, kb 40 szobás házikóban, amihez egy parknyi nagyságú kert is tartozott. Ez, a több mint 700 éves épület volt az egyike a mindössze 7 ilyen régi házat magába foglaló településnek. Ha az ember belépett, mintha egy másik században találta volna magát, mintha megállt volna az idő. - Emlékszik a szomszédnő.

1969-ban lépett le a papa, mikor Árminka még csak 8 éves volt, nemsokára pedig bátyjai is elköltöztek. Egyedül maradt hát az anyjával, aki igencsak dominálta, uralta a fiú életét. A szomszédasszony szerint szerette, de végtelenül túlgondoskodó volt, és mindig arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne ha megint benépesülne a hatalmas ház gyerekekkel, vendégekkel, de ez nem nagyon akart összejönni. Csak Armin volt neki, így hát rajta élte ki magát. A kisfiú már egész korán, az anyja gondoskodásba fulladva, kb nulla ismerőssel a fantázia világába menekült. Álmodott magának egy kistestvért, Franket, aki amolyan képzelt öccse lett neki. A kriminálpszichológus bácsi elmondja, hogy ez azért jó (ha eddig nem jöttünk volna rá), hogy a kisgyerek ne érezze magát egyedül, legyen kihez beszélnie, aki megérti őt és sosem fogja eldobni. Aki egy idő után Armin részévé vált. A saját világát és "tündérmeséit" is megteremtette, amikre még ma is jól emlékszik. Képzeletében gyerekeket darabolt fel és evett meg. Így azok benne maradtak - örökre. Később anyja lojális szolgájává vált. A falucska lakóinak feltűnt, hogy szinte alig látják. Mikor diszkóba járó korszakunkat éltük, vagyis 15-19 éves korunkban nem nagyon láttam Armint. - szólal meg a szomszéd pali. Állandóan otthon volt, nagy ritkán láttuk csak mindig ugyanazokban a régi ruhákban. Elhagyatottan élt abban a nagy házban. Ezen a magányon enyhített az, mikor 19 éves korában Armin belépett a seregbe, de mivel közel volt a bázisuk, ezért még szolgálata idején is otthon lakott. És sajnos a katonatársai is hamar lefigyelték, hogy elég szerencsétlen és lekezelően bántak vele, főleg, hogy mutti is gyakran kísérte el a laktanyába. Azt mondták a faluban, hogy akárhányszor vitt Armin haza egy lányt, az anyja mindet elijesztette. Biztosan csak a legjobbat akarta a fiának... de azt is tudta ám, hogy magának milyen menyet szeretne és nem realizálta, hogy azok a nők, amiket ő akart, azok nem Arminhoz valók. Végül aztán az emberek a fiú szexuális orientációját is firtatni kezdték. Egyszer megkérdezte a szomszédját, hogy mit gondol, őszerinte meleg-e. A barakkokkban pletykák keringtek arról, hogy egy férfi az arcát puszilgatta. Az anyja közben elég ramaty állapotba került, egyre jobban rászorult a fiára. Armin viszont megismerkedett néhány hajóssal a seregben akik expedíciókat szerveztek a német partok mellet. Első ilyen útjára 1991-ben került sor. Az anyjának valami mesét adott be, hogy két hetes kiképzésre megy a sereggel. Két évvel később is szeretett volna elmenni, ezúttal kérte anyja jóváhagyását, ez azonban nem ment olyan egyszerűen. Csak akkor engedte el a 30 éves férfit, ha találkozhatott az út szervezőjével. A szervező el is ment a kis településre és megdöbbenve lépett be a házba, mintha csak a középkorba csöppent volna. A mamának teljesen fölösleges volt aggódnia, végül el is engedte a fiát, aki az utat megint csak nagyon élvezte, örömmel végezte a munkákat és állandóan kamerával a kezében mászkált. A muttit viszont szinte minden nap felhívta - a szervezőbácsi szerint tuti nem magától, úgy lett neki parancsba adva. Aztán miután az égvilágon semmit nem változott az élete, 1999 szeptemberében anyja hosszú betegeskedés után, 77 éves korában halt meg. A szomszédasszony elmondja, teljesen normális reakciói voltak. Szomorkodott, sírt, örült a szomszédok segítségének. Arminnak itt volt a nagy lehetőség, hogy végre felnőtté váljon, ő viszont úgy érezte, minden kicsúszik a lába alól, nem tudta mihez kezdjen.

A 42 éves Bernd Jürgen Brandes 2001 márciusában tűnt el Berlinből, miután önkéntes alapon jelentkezett Meiwes úrnál. Mikor nem jött be dolgozni, először nem nagyon aggódtak érte a Siemensnél, (ahol már 15 éve dolgozott), mert elég gyakori volt a késés a cégnél. De mikor ebédidőben sem került elő, kollégái arra gondoltak, lassan azért meg kéne ereszteni egy telefont. Az üzenetrögzítőn egy ismeretlen férfihang kérte Brandest, hogy jöjjön haza, amint csak tud. Kiderült, hogy a titkos fiúbarátja volt, René,  akinek szintén rejtély volt Brandes eltűnése, és aki emiatt később még az újságírókkal is felvette a kapcsolatot. A kezdetekben Brandes úr nagyon elragadó ember volt, mindenkihez barátságos volt az irodában, sokat viccelődött a beosztottakkal is. Mikor szakított a barátnőjével, csak 3 hónapot vár, amíg új kapcsolatba kezdett. Azt mondta nem szeret magában lenni. Hirdetéseket és az internetet bújta. 40 éves korára sem akarta elveszíteni szexuális vonzerejét, gyúrni kezdett, és kopaszra borotválta a fejét, mikor egy foltban kopaszodni kezdett. Később munkahelyén, az eltűnése előtti években egyre negatívabban kezdett viselkedni. Egyszer pedig 6 ezer német márkát fizetett ki egy nigériai lány miatt, (annak repülőjegyére) akivel hirdetés útján ismerkedett meg. Mikor kiment a repülőtérre eléggé pofára esett, ugyanis kiderült, hogy a lányt valaki más is várja... Munkahelyén persze mindenki ezen szórakozott, hogy hogyan tudott ilyesmire ennyi pénzt elcseszni. Ő pedig mérges és arrogáns volt, bejelentette, hogy odarepül, hogy visszaszerezze a pénzét, mert az eset vérlázító. De aztán megismerkedett a nyughatatlan Alexandrával, aki ejtőernyőzött és Brandest is megpróbálta erre rábeszélni. Néhány hónap után azonban felbomlott a kapcsolatuk, mert Brandesnek más szenvedélye volt, mégpedig a koczkulás. Mindig a számítógépről beszélt, meg hogy miket barkácsolt otthon. Az interneten is sokat lógott. Végre talált magának egy másik koczkát, akivel aztán össze is költözött.

Anyja halála utáni évben Armin Meiwes kilépett a seregből és ő is számítógépekkel kezdett el foglalkozni. Most, hogy anyjának már nem volt rá szüksége, a településen élő, többi embernek kezdett el segíteni, pl ha a szomszédasszony gépe bekrepált az éjszaka közepén, ő rögtön ott termett és megjavította. Hogy magányát enyhítse, gyakran nézett el a közeli bárba, de aztán egyedül is ment haza. Az egész személyisége nem volt igazán férfiasnak mondható. Sokszor úgy viselkedett, mint egy rossz buzi. De a szomszédok még így sem voltak 100% biztosak abban, hogy homokos, - főleg miután a szomszédasszonyt is megkörnyékezte, aki szerint Arminnal szexezni olyan abszurd lett volna, mint Mikiegérrel. Meiwes úr azt állította, egy csomó nővel találkozott, bár a faluban sose látta senki nőtársaságban, azt is mondta, hogy menyasszonya van a közeli Kasselben. Nem tudni mennyi szexuális tapasztalattal rendelkezett, ha rendelkezett egyáltalán. Egyedül élve a házban  ismét visszatér gyermekkori fantáziáihoz, amik most már szexuálisan is izgatni kezdik. Ez a tény azért kicsit már őt is zavarta. Úgy érzete, két ember lakik benne, ezek a fantáziák nem az övéi, mintha kívülről jöttek volna. De minél többet gondolkodott, olvasott és nézett ilyen témájú filmeket, annál jobban el tudta fogadni, magába integrálni. A pszichológia szerint gyakorlatilag minden lehet szexuális vágy forrása. Így hát Meiwes úr a gépe elé veti magát és vadul keresgélni kezd az interneten a különféle témába vágó oldalak után kutatva. Rájön, hogy nincs egyedül ezzel a kannibál fétisével, van aki pl. női lábat eszegetne legszívesebben. Van, aki az emberi hús feldolgozásával kapcsolatban terjeszti az igét. Meiwes úrnak nagy örömet okozott, hogy léteznek emberek, akik - ha nem is gondolják komolyan -, de kimondják, hogy szívesen vennék, ha megennék őket vagy szívesen ölnék meg és dolgoznák fel embertársaik húsát. Így emberünk végül a tettek mezejére lép, és Franky művésznéven hagy üzeneteket. A külvilág ebből persze mit sem érzékel. Ez azért lehetséges, mert ezek az emberek nem félnótásak, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mások, mint a többi ember, és hogy amire izgulnak, az nem kicsit gáz. íTehát nem is mondják el senkinek. Ennyi. A összes változás, ami szemmel látható volt Meiwes úr esetében, hogy elkezdte felújítani a lepukkant házat. Annyira nem sikerült kipofozni, mint szerette volna, de azért pár dolgot megcsinált. Kifestette a homlokzatot, rakott be néhány mosdót, azt is tervezte, hogy számítógépes órákat ad majd hétvégente, noha a ház már olyan állapotban volt, hogy igazából újra kellet volna renoválni az egészet. De nem csak csinosította, berendezett egy un. "vágószobát" is, hogy fantáziáit a gyakorlatban is megvalósítsa végre, és amivel a szomszédoknak nyilván nem dicsekedett el. Készített egy helyre kis ketrecet is az ablaktalan szobába, aminek plafonjáról egy jókora henteshorog lógott. A szomszédság, (aki amúgy nem gyakran járt vizitelni), nem érezte úgy, hogy tiltott helyiségek lennének a házban. Persze Meiwes úr odalenn lakott, a látogatók pedig nem mászkálnak fel az emeletre maguktól más házában. Miután Meiwes úr ízlésesen berendezte a vágószobát, megpróbálta felhívni erre és magára a figyelmet az interneten. Sokan szívesen bekukkantottak volna abban a szobába, többen közülük el is mentek hozzá, Meiwes pedig filccel vonalakat rajzolt a testükre, ahol is vágást óhajtott eszközölni a delikvenseken. Ezt követően lábuknál fogva fellógatta őket a plafonra. De rá kellet jönnie, hogy a szerepjátékhoz szokott nyúlbélák ezen a ponton visszatáncoltak, és úgy vélték, jó lenne élni még egy kicsikét, és mégsem ültetnék át vágyaikat a valóságba. Végül mind épségben tértek haza.

Mígnem egy szép napon fel nem tűnt Brandes, aki kicsit idősebb volt, mint azt Meiwes úr szerette volna, de jó kondiban volt, ezért 36 évesnek hazudta magát. :) Egy évvel ez eltűnése előtt igencsak megváltozott az élete, akkor cuccolt össze a nála 10 évvel fiatalabb pékkel, Renével, akinek a szemében barátja konzervatívnak és stabilnak tűnt és akit mindenki előtt sikerrel titkolgatott. De volt valami, amit a kis pékfiú elől is titkolt. Férfiprostikat szedett fel Berlin külvárosi vasútállomásain, akiktől azt kérte addig ostorozzák, amíg vérezni nem kezd, többször is kérte, hogy harapják le a péniszét, amiért akár több ezer márkát is fizetett volna, sajnos kikosarazták. Hogy tervét véghezvigye, felkereste a kannibálos oldalakat, ott akadt rá Meiwes úr üzenetinek egyikére. Egy hónap levezgetés után, kora reggel nekiindul, mintha csak munkába menne, miközben René még alszik. A berlini főpályaudvarra igyekszik, ahol Kasselbe vesz egy csak oda szóló jegyet készpénzért, nehogy később lenyomozhassák, merre kujtorgott. Mire megérkezik Meiwes úr már várja. A levágásával kapcsolatos instrukcióit már korábban elküldte e-mailben, a pucér képeivel egyetemben (ezeket a képeket természetesen Meiwes úr a sajátjaival viszonozta). Brandes úr nagyon optimista volt, mert aznap reggel mindent letörölt a gépéről, előtte pedig végrendeletet is írt. Nem reggelizett, hogy levágását megkönnyítse ez a drága ember, így állítólag a húsa is finomabbá válik. Az állomáson találkoznak, majd visszakocsikáznak Wüstefeldbe. A házba már pucéran toppannak be, majd isznak egy fekcsit. Ezután felmennek az emeletre, hogy szemrevételezzék a "vágószobát". Ennek a lelkes és eltökélt önkéntesnek hála, Meiwes úrnak végre lehetősége nyílik álmait valóra váltani. Ő ugyan arra gondolt, hogy legalább egy hetet együtt töltenek és jobban megismerik egymást a nagy akció előtt, de Brandes nem bír magával. Meiwes urat arra kéri, ne habozzon, kezdje rögtön a falatozást. Meiwes megtesz minden tőle telhetőt, bele is harap barátja mellkasába ám erőfeszítése kevésnek bizonyul, a nyer húst nem olyan egyszerű onnan kiharapni. Brandos bedurcizik, elhatározza, hogy hazamegy, kimennek hát a vonatállomásra. Meiwes úr szerint könyörgött még egy sort, ő pedig megsajnálja a szegény embert és kijelentette, ez alkalommal nem fog csődöt mondani. A visszaúton barátja bevesz egy csomó altatót és snapszot. A házban aztán beizzítja kameráját, lenyesi  a péniszét, majd kettévágja, hogy testvériesen megosztozhassanak rajta. A falat azonban igencsak rágósnak bizonyul, Meiwes úr lemegy, hogy hirtelen kirántsa egy kis sóval, borssal és fokhagymával. Ezt azonban odaégette, ezért felkockázva a rotijának adta. Brandos addig  a finom falatot várva elvan kádban, ahová a gondos Meiwes úr azért rakta, hogy ott jól kivérezzen, és akinek farka a sütést követően is gyakorlatilag ehetetlen maradt, ő maga pedig kezd elvérezni, mialatt Meiwes úr figyelmét egy Star Track novella vonja el a konyhában. Mikor aztán 3 óra múlva (reggel negyed 5-kor) felmegy lecsekkolni mizujs Brandossal, látja, hogy szívós barátja még mindig a kádban agonizálgat. Utoljára megcsókolja, majd úgy dönt egy 18 cm késsel segít neki elhagyni ezt a földi siralomvölgyet, amit egy ima elrebegése után a torkába is mélyeszt, ezzel véget vet végre Brandos 10 órán át tartó szenvedésének. Lenyúzza majd felaprítja a testet, a haszontalan dolgokat (bőrt, belsőségeket, csontokat) a kertben földeli el, a finom husikát pedig kék fagyasztódobozokba pakolja.  (A rendőrség a képen látható pizzásdoboz alatt találta meg azt, ami Brandesből megmaradt) Meiwes urat elégé kimerítik a történtek, ezért csak két nap múlva pedig elkészíti az első ételkülönlegességet. Hátszínszeletet fogyasztott krumplikörettel, kelbimbóval, amit egy üveg vörösborral öblített le. Később elmondja a rendőröknek, hogy az íze a disznóhúshoz hasonlított. Egyik karcsontját később sütőbe teszi, majd megpróbálta ledarálni, hogy lisztet kapjon belőle. Brandos lábfejét feldíszítve egy pecsenyéstálra helyezi. A rendőrségnek később elmondta, hogy szexuális izgalomba hozta az ominózus homevideo, sokat masztizott rajta. 

Brandos után sokáig nyomoztak, feltűnt nekik, hogy senki nem használta a bankkártyáját, egyik ismerőse pedig látta a berlini pályaudvaron. Barátja és egy újságírónő egy róla készült képet tettek közé, de hetekkel később sem kaptak választ, az ügyet ezért lezárták, csak Armin Meiwes tudta mi történt a fickóval 2001 március 9-én. A törvényszéki szakértő szerint az emberek nem feltétlenül, sőt talán soha nem is realizálják, hogy a fantázia testet öltött, egyrészt, mert alapból nem is tudtak a fantáziáról, az elkövető pedig jól titkolja tettét, a külvilág felé normálisnak tűnik. A következő hónapokban tehát Meiwes úr vígan csemegézik barátjából. Ám hiába váltotta valóra álmát, újra egyedül találta magát, ráadásul Brandos is fogytán volt. A pszichomókus szerint ez olyan volt már mint az alkoholizmus, az hiába mondja az illető, hogy sose iszik többet... A kényszer már személyiség részévé vált. így 5 hónap elteltével Franky újra áldozatot keres. Hogy bizonyítsa, hogy komolyan gondolja a dolgot, részleteket árul el az előző tettéről. A bűncselekményre csak jóval később, 2002 végén derült fény, amikor Meiwes internetes hirdetésben újabb áldozatokat keresett. Egy osztrák diák gyanút fogott, hogy ennek bizony fele sem tréfa és értesítette a rendőrséget. 2002 december 10-éjének csípős reggelén, fél 9 magasságában - majdnem 2 évvel a gyilkosság elkövetése után - végül hét fakabát be is csönget hősünkhöz. Mikor kerek-perec megkérdezik tőle, fogyasztott-e emberhúst, azt válaszolja, hogy "az előfordulhatott". A szomszéd mandró délben hazament ebédelni, és látta, hogy egy kisebb markológép van Armin kertjében, mindenhol rendőrök, kívül pedig egy halottaskocsi parkol. Hazatérvén elmesélte mi mindent látott, és megkérdezte a feleségét, mi történhetett. Meiwes úrnak volt egy nagy rottweilere, első gondolatuk az volt, hogy a kutya téphette szét, és falhatta föl gazdáját. Az akkor még meg sem fordult a fejükben, hogy talán a gazdi falt fel valaki mást. A rendőrök 3800 letöltött képet találnak, vegyesen pornó, kínzás, kannibálkodás, nyaralás témakörökben. Azonban először nem bukkannak rá a legszaftosabb, 2 órás felvételre. 10 kg husit visznek magukkal a hűtőből, a kertből is előkotorják Brandes néhány földi maradványát. Azonban annak megállapítása, hogy ezek vajon embertől származnak-e vagy nem, az legalább 24 órát vesz igénybe. Addig Meiwes urat zaklatták kérdéseikkel, aki nem habozott hívni az ügyvédjét. A szenzációéhes média is hamarosan ellepi a kis települést. Az emberek azt kérdezgetik egymástól és maguktól, hogy hogy nem vettek észre semmit?! Később a  szakértők belekukkantanak a videóba is, és úgy ítélik meg, hogy Brandos inkább a nyakán ért szúrásba halt bele, nem pedig az amputációba. Így a vád lehet akár gyilkosság is az emberölés helyett. (később hősünk ügyvédje az eljárást egyfajta eutanáziának mondta, amivel Meiwes úr végre végett vetett szegény Brandes kínlódásának). Emberünket egy szigorúan őrzött böribe szállítják, ahol egy évig üldögél, mialatt ügyét előkészítik. Az igazságügyi pszichiáter beszámíthatónak minősíti, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit tett. Ha az ember történetesen egy kannibál, és arra áll fel neki, ha mások megevéséről fantáziálgat, attól ő még nagyon jól tudja, hogy ez mások szemében mit jelent és azt is, hogy ennek gyakorlati kivitelezése illegális. A többi embernek nem szabad elmondani. Szóval egészen más, mint egy klasszikus pszichotikus, akit bárki kiszúr az utcán, mert a fantáziák láthatatlanok. Brandes fényképét leközlik a lapok, ismerőseinek, kollégáinak nem kicsit esik le az álluk, mikor az újságcikket elolvassák. Miért akarhatja valaki hogy levágják és felzabálják? Ennek az lehet az egyik oka, hogy hogy valaki nem akar tovább élni, tökéletesen meg akar semmisülni, ugyanakkor egy egyfajta alulról jövő dominálás vágya is. Hiába vagyok én a gyengébb, hiába engem ölnek, esznek meg, ezáltal a másiknak adok magamból energiát és erőt, a másik akar engem, a húsom, vagyis az erőm, és élte végéig emlékezni fog rám, szeretni fog engem az áldozatom miatt. Brandes pedig nem csak csak fantáziálgatott, ő valóban azt akarta, hogy megöljék. Meiwes úr első tárgyalásán ezt figyelembe is vették. Mivel a német törvények nem foglalkoznak a kannibalizmussal, ezért azzal meg sem lehetett vádolni, így a vád a szexuális motivációra helyezte a hangsúlyt.

  • Ebben a ratyi minőségű, német nyelvű, pár perces vidiben (2007 dec. 16) láthatjuk Meiwes urat kávéautomatázni.

részletek az e-mailekből:

B: Mit fogsz tenni az agyammal?

M: Kihagyom, nem akarom széthasítani a koponyád.

B: Jobbat tudok, égesd el, leginkább egy temetõben; senki sem figyelgeti a koponyákat ott.

M: Van egy aranyos kis temető itt a közelben.

B: Használhatnád hamutartóként.

M: Remélem, komolyan gondolod, mert én nagyon akarom. A mellbimbóim a gyomrod felé tekintenek.

B: Dohányzol?

M: Igen, de a fogaim még mindig szép fehérek.

B: Az jó, én is dohányzom. Remélem, szereted a füstölt húst.

M: Csak hozd el magad reggelire.

 

Meiwes úrnak azonban cseppet sincs ínyére a gondolat, hogy őt holmi szívtelen szörnyetegnek állítja be a szenzációéhes média, történetét és  kedves személyiségét elferdítve tálalják. Ezért a börtönben ülve többször is pereskedésre adta a fejét.

Az egyik ügye a német Rammstein banda Mein Teil című számával volt kapcsolatos, aminek  szöveget ITT olvashatjuk az angol fordítással egyetemben. A cím jelentése "Az én részem", de a német szlengben a Teil szó használatos a péniszre is.
A basszusgitáros Oliver Riedel  szerint a dal a következőképp született: "Egyikünk egy újságot hozott be próbára, amiben benne volt ez a kannibálos történet is. Egyszerre bűvölt el, sokkolt, és döbbentett meg minket az eset." Az énekes Till Lindemann szerint "olyan beteg egy sztori ez, hogy egyszerűen kellett írnunk róla egy dalt."
Németországban ellentétes vélemények alakultak ki a Mein Teilről. A média ráragasztotta a „Kannibalensong”- Kannibálnóta nevet, ami csak segített a kislemeznek elérni a második helyet a német slágerlistákon.
A szám elején egy idézet hallható: "Suche gut gebauten 18-30 jährigen zum Schlachten – Der Metzgermeister" (Jó súlyban lévő, 18-30 év közötti embert keresek legyilkolni – A mészárosmester) Ez egy eredeti idézet Armin Meiwes internetes hirdetéséből. Rammsteint ezzel a kislemezzel jelölték a 48. Grammy Díjátadón. A klippben pedig Till látható, amint egy angyal orálisan kielégíti, majd ezután Till megeszi a szárnyait. A videó végén a berlini aluljáróból másznak elő, míg Christoph Schneider Armin Meiwes anyjának öltözve pórázon vezeti őket. Meiwes 2006-ban följelentette a Rammsteint, a vád szerint az együttes elferdítette a történetet. A per eredményét nem hozták nyilvánosságra. (forrás)

Mein teil - Az én részem (fordította: a puruttyás Parafília)
"Keresek jó húsban lévő, 18-30 éves fiút, levágásra - A Mészárosmester"
Ma találkozom egy úrral / Szerinte ennivaló vagyok / A lágy részeim de a többi is / A terítékre kerül. / Mert az vagy amit eszel / És ti tudjátok, mi az / Az az én részem - nem / Az az én testrészem - nem / A kicsorbult penge pont megfelelő / Erősen vérzek és rosszul leszek / Harcolnom kell a gyengeséggel / Görcsösen tovább eszem. / Kellemesen fűszerezve és finoman flambírozva / Szeretetteljesen porcelánon tálalva / Mellé egy jó bor és gyengéd gyertyafény / Hagyok rá magamnak időt, némi kultúra azért kell. / Egy sikoly száll fel az égbe / Tör keresztül az angyalok seregén / A felhők közül tollcsomók hullnak alá / Gyermekkoromra visítozás közepette

Rohtenburg (Butterfly: A Grimm Love Story) - A másik peres ügy középpontjában ez a film áll. Meiweis szerint a történetéből készült film sérti emberi jogait. Ezzel egyetértett az illetékes bíróság is, amely betiltotta, hogy a horrort a német mozik vetítsék. A vetítések március 9-re tervezett kezdetéből semmi sem lett. A frankfurti tartományi bíróság kasseli székhelyű 14. polgári jogi szenátusának véleménye szerint a film megsérti a rothenburgi kannibál személyiségi jogait, s ezt a bírák mai ítéletükben értékesebbnek tartották, mint a művészi szabadságot. Annak ellenére, hogy Meiwes példátlan tettével hatalmas médiaérdeklődést váltott ki, nem jelenti azt, hogy minden további nélkül egy szórakoztató horrorfilm témájául választható, áll az indoklásban. 2009 májusában azonban fordulat következett be, mert a német bíróság a művészi szabadságra hivatkozva mégiscsak visszavonta a tiltást. A film a Rotenburg városnév kis megcsavarásával, Rohtenburg címet viseli, a roh (nyers) szóval utalva a témára. A német-amerikai koprodukcióban Martin Weisz berlini rendező által elkészített filmben egy amerikai diáklány (Katie Armstrong) jár az emberevő nyomában, a helyszínek eredetiek, műfaja pedig horror. Trailer angolul és németül.

Birósági hercehurcák: 2003 decemberében tárgyalták először az ügyét. Miután a kannibalizmusról egyetlen paragrafus sem szól a német törvénykönyvekben, ezért ez a cselekmény nem is büntethető. Az ügyész nem is emberevésért emelt vádat, hanem aljas indokból elkövetett, szexuális kielégülés érdekében végrehajtott gyilkosságra, illetve halottgyalázásra hivatkozva életfogytiglani börtönbüntetést kért. A védelem ezzel szemben még az emberölést is vitatta, és az áldozat kérésére végrehajtott "eutanáziáról" beszélt, ami maximum öt évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható. A vádlott végül első fokon 8 év hat hónap börtönbüntetést kapott, amelyből azonban az elítélt, a kedvezmények esetén, négy és fél év múlva szabadulhat. Joachim Mütze tanácsvezető bíró azzal indokolta az enyhe ítéletet, hogy a bizonyítékok alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, nem gyilkosság történt, hanem emberölés. Az elsőfokú ítéletet később megmásították, Armin Meiwes pedig életfogytiglant kapott, (emberölés helyett gyilkosságban találták bőnösnek) a társadalmi politikai nyomás hatására.

2007 telén, a hírek szerint meglepő fordulat történt a világ leghírhedtebb kannibálja, a német Armin Meiwes életében, ugyanis vegetáriánus lett. A nagyüzemi állattenyésztést szerinte ugyanolyan visszataszító, mint mások szemében az, amit ő elkövetett. Barátunk állítja, hogy azóta teljesen megváltozott. "Beszélgetések egy kannibállal" című könyvében senkinek sem tanácsolja, hogy kövesse a példáját.

„A barátom élvezte a halált. Csak vártam, hogy véget érjen, miután megtettem. Borzalmasan sokáig tartott.”
„Volt egy fantáziám, amit végül meg is valósítottam.

„Szerettem volna, ha valaki a részemmé válik.”
„Minden darab húsnál, amit megettem, visszaemlékzetem rá. Mintha még mindig kapcsolatban lettünk volna.”
„Azt mondta, hogy gyermekkori vágya volt, hogy valaki megölje és megegye. Nagyon intelligensnek tűnt, eltekintve ettől a kérésétől. Abszolút nem láttam rajta, hogy zavart lenne.”
„Fontos volt neki, hogy levágják a péniszét, és hogy ennek szemtanúja is legyen. Gyönyört okoztam neki ezzel.”
„Én már többször megnéztem a darabolásról készített felvételt, és közben maszturbáltam.”

Meiwes úr élete és munkássága ihlette nóták:
"Mein Teil" - Rammstein (GER) metal-industrial
"The Wüstenfeld Man Eater" - Macabre (US) death/thrash metal
"Eaten" - Bloodbath (SWE) death metal
"Let me Taste your Flesh" - Avulsed (ESP) death metal  
"Cannibal Anthem" - :Wumpscut: (GER) electro-industrial
"Cannibals of Rotenburg" - Sons of Perdition (US) rock-country (csak belehallgatni lehet)
"Menschenfresser [Eat Me]" - Suicide Commando (BEL) electro-industrial
"Human Consumption" - Necro (US) rap -
("it's legal in Germany, believe me, cannibals are celebrities")

Marilyn Mansont is megihlette a sztori, mikor egyik albumát "Eat Me, Drink Me" névre keresztelte. "Bár semmihez sem tudom kettőjük kapcsolatát hasonlítani, a történetet lenyűgözőnek és valahogy romantikusnak találom. Azt hiszem a legtöbb ember ezt nem találja romantikusnak, de nekik az volt a maguk beteg módján és én is meglátom benne a romantikát a magam beteg módján."

Meiwes úr élete és munkássága ihlette filmek: (főleg a britek imádják):
The Man Who Ate His Lover (dokumentumfilm) 2004 - erre a filmre épült a poszt első fele (imdb)
Interview with a Cannibal (német riportfilm) 2007 (imdb)
Butterfly: A Grimm Love Story /Rohtenburg/ (német-amerikai pszico horror) 2007 - erről már volt szó, emiatt pereskedett többek közt Meiwes úr (imdb)
Cannibal (német horror) 2006 - A sztori Marian Dora rendezésében (imdb)
Cannibal (amerikai horror krimi) 2007 (imdb)
Dein Herz in meinem Hirn / Your Heart in My Head (német dráma) 2005 (imdb)
The IT Crowd (brit vígjátéksorozat) - a 2. évad 3. epizódjában /"Moss and the German"/ - Moss beiratkozik egy német főzőtanfolyamra. Azonban kiderül, hogy a hirdetésben fordítási hibák voltak, és a német tulajdonképpen egy kannibál, aki partnerét keresi, vagyis azt az embert, aki szeretné, ha valaki megenné. Roy egy Dél-koreai egy kalóz DVD-t próbál megnézni, a sikertelen kísérlet után, önkéntesek jelentkezik a megtévesztő hirdetésre, (ti. hogy ő legyen a német kannibál a következő főfogása), hogy végre meg tudja nézni a filmet a német lenyűgöző házimozi rendszerén. A rendőri rajtaütés után kiederül, hogy nem a német kannibál terve az, ami a rendőrséget érdekeli. (imdb) + részlet - a részlet végszava a valóságon alapszik, mivel egyik hirdetésre jelentkezővel, aki végül mégsem akarta, hogy megöljék, mészárlás helyett Meiwesék megnézték az Ocean's Eleven című filmet xD

utalás szintjén is sok helyen megjelenik, pl:
Feed (ausztrál krimi/thriller) 2005 - Az legelső jelenetben a rendőrség behatol a házba, ahol egy kannibált találnak, aki éppen saját combjával eteti áldozatát, és akinek levágott péniszét pedig a konyhai serpenyőben sütögeti. (imdb)
Three and Out / A Deal Is a Deal (brit vígjáték) 2008 - van benne egy német, aki folyamatosan azzal hívogatja telefonon a főszereplőt, hogy egye meg a péniszét. (imdb)
Peep Show (brit TVsorozat) -  Mark szerint Jez új főnöke azon van, hogy elhívjon egy németet internetről, hogy az megegye Jezt. (imdb)

“Der Mensch ist, was er ißt.” /Az vagy, amit megeszel/
Ludwig Andreas von Feuerbach (1863)

Kering a neten 3 elég szar minőségű kép, amiről sokan azt feltételezik, hogy Meiwes urat ábrázolja darabolás közben. Az eredeti videót 100 lakat alatt őrzi a német igazságügy, a tárgyaláskor 12 ember nézhette meg (három bíró, három esküdt, az államügyész, három szakértő, a védőügyvéd, valamint a vádlott). Persze nem kizárt, hogy előtte egy rendőr vagy laboráns is belekukkantott, hogy egyáltalán megnézze mi van a felvételen, de hogy tettek volna fel képeket, azt kötve hiszem. Arról viszont több cikk is megemlékezik, hogy az osztrák diák (-ő vajon mit keresett ezeken a szájtokon?-) nem véletlenül fogott gyanút, miszerint Meiwes úr már túlvan a fantálziálgatáson. Emlegetnek bizonyos "bizonyítékokat" amiket azért küldött az érdeklődőknek, hogy hangsúlyozza, ő komolyan gondolja a dolgot, a szerepjátékosok kerüljék. Aztán a rendőrség sem olyan, (talán még Germániában sem) hogy rögtön hét emberrel fusson házkutatni, csak mert egy diák valami aberrált fazont fedezett fel egy alapból aberrált, emberevős fórumon. Szóval nem kizárt, hogy az eredi felvételről keringenek a képek. Persze Meiwes úron kívül ezt csak az tudhatja aki felrakta őket és aki a felvételeket megnézte. Az mindenesetre a test szétnyitott lábbak van, egészen az Ed Gain fotókat idézve. Mindenki gondolhat hát amit akar, a képeket mindenesetre nem teszem ki ide, ha valaki kíváncsi, járjon utána.

A túlélők:
Meiwes úr, rengeteg üzenetet írt különféle oldalakon, (a Necrobabes által üzemeltetett Cannibal Cafe forumán pl. minden archiválva van - a forum maga már bezárt) nagyon sokan üzentek neki vissza, sokakkal levelezett, de csak kevesen mertek ellátogatni a házába, és - Brandesen kívül persze  - végül még ezek a lelkes jelentkezők is meghátráltak. Meiwes úr pedig nem erőszakoskodott, mert nem erőszak az embertor. ---Német hatóságok becslése szerint közel tízezer német komolyan vágyik rá, mégha csak fantázia szintjén is, hogy másokat megegyen vagy hogy őt egye meg valaki---

  • Az olasz Matteo az elsők között volt, aki az üzenetekre válaszolt. De az ő kívánságai még Meiwes úrnak is elég meredekek voltak, ő csupán megenni szeretett volna valakit, nem pedig lángszóróval égetni valaki heréjét, kalapáccsal szögeket és tűket a testébe beleverni, majd halálra korbácsolni, - ahogy az olasz fiatalember óhajtotta.
  • Karácsonykor került kapcsolatba barátunk egy férfival, aki azt mondta, hogy ad neki egy fiatal fiút vacsorára. De néhány nappal később lekerült a menüről. Azt írta, hogy egy orosz ortodox ünnepen fogják elfogyasztani. Meiwes úr lecsekkolta Karácsony után a srác honlapját, de nem frissítették, szóval Meiwes úr szerint lehet hogy tényleg megették a fiatalembert az oroszok.
  • Németország déli részén fekvő Regensburgban lakó Andreas azt kívánta, hogy Meiwes úr szarvasmarha teherautóval szedje fel és aztán úgy vágja le mint egy disznót. Meiwes mondta neki, hogy üljön vonatra, felvette az állomáson snassz, hétköznapi kocsijával, hazavitte, hogy kívánságának megfelelően jól leölje. Andreas azt is szerette volna, ha Meiwes úr gumicsizmát húz, amit lelkesen nyalogatott. Meiwes úr folpackba csomagolta, és előkészítette a vágásra, a döntő pillanatban azonban Andreas mégiscsak begyulladt. Így végül elmaradt a tor, helyette hülyültek egy kicsit, söröztek és ettek egy pizzát.
  • "Wannabe lunch Dirk Moeller", egy Londonban élő, német konferenciszervező, azt szerette volna, ha Meiwes úr felolvassa a halálos ítéletet, úgy ahogy bíróságon szokták, ezért Meiwes úr le is töltött egy ilyen dokumentumot az internetről. Házhoz is jött, de aztán  meghátrált. Később megnézték az Ocean's Eleven c. filmet.
  • Stefan, a kasseli lakos is majdnem a fazékban végezte, végül megúszta, mert a rossz időjárásra való teklintet miatt lemondták a találkát.
  • A legnagyobb lúzer, az Essenben lakó Alex azt szerette volna, ha lefejezik, de Meiwes úrnak nem tetszett, és visszautasította, mert mert túl kövérnek találta.

 

Könyvek:

Interview with a Cannibal: The Secret Life of the Monster of Rotenburg (megrendelés)
szerző: Günter Stampf, 2007, 368 oldal, német vagy angol (angol nyelvű kiadás: 2008)

Cannibal: The True Story of the Maneater of Rotenburg (megrendelés)
szerző: Lois Jones, 2005, 215 oldal, angol nyelvű, puhakötésű (ISBN:0425200663)

 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://parafilia.blog.hu/api/trackback/id/tr422204544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KoNdY (törölt) 2010.09.11. 21:48:14

uhh, nagyon durva sztori, de tök jó hogy elolvastam, már kezdtem unatkozni ( a rammstein albumoknál találtam me wikin)
jó alapos vagy! honnan tudsz ennyi részletet?

mangoman · http://parafilia.blog.hu/ 2010.10.05. 20:23:22

Végülis onnan tudok ennyi mindent, hogy ezt a sztorit már azóta követem, mióta kipattant. Persze ezt a posztot se a kisujjamból ráztam ki :) legalább két hét volt, mire összehoztam. Mikor először láttam a hírekben, azt hittem álmodom, és azóta sem tudok napirendre térni fölötte. Belőlem a legkülönbözőbb érzelmeket váltja ki mind a mai napig, a döbbenettől az undoron át a szánalomig gyakorlatilag mindent.

keios 2011.03.10. 17:24:15

Aki nem látta, ajánlom a Kínzó mindennapok c. filmet:

www.imdb.com/title/tt0204700/

És a zenéje is ritka finom :)

Villon 2011.06.19. 20:16:22

Ezt rossz volt olvasni... Nem tudom hány évesnek érzed magad, hogy egy ilyen komoly dologról úgy írsz mint egy divatpicsa... Tudod mi az a szépirodalmi forma?! Egy ilyen cikket illik abban megírni. Azt is áruld el, hogy mióta írják a kockulást cz-vel! Ettől jófejnek gondolod magad?

mangoman · http://parafilia.blog.hu/ 2011.06.22. 16:42:02

@Villon:
ez egy blog, nem pedig a szépirodalmi hírportál...

Greyman 2011.12.21. 02:53:31

Jól fogalmazol, nekem bejön ez a laza stílus. :)

Rovett 2012.05.01. 16:18:22

Nagyon jó cikk - bejegyzés - lett! Külön jót tett neki, hogy szinte mindenről található kép, illetve videó. Bárcsak az összes sorozatgyilkosról ilyen volumenű leírást találnék.

pruscsi 2013.02.18. 23:53:59

Én csak gratulálni tudok ehhez a poszthoz, egy élmény volt olvasni, és a sztori nagyon megragadott. A stílussal pedig semmi baj, sőt... :)

gerberus 2013.06.13. 08:21:22

Jó volt ezt az ügyet így töviről hegyire végigkövetni, ez is tud segíteni talán valamennyire megérteni ezt az egészet, én személy szerint már réges rég leszoktam róla, hogy bármin komolyabban meglepődjek, és ezt nem az arcoskodás mondatja velem, hanem épp az alázat meg a tapasztalat: nincs olyan bizarr, perverz, szélsőséges dolog, ami ne jöhetne szembe veled a hírekben mondjuk holnap, és ez évek-évtizedek óta ugyanígy van. Túl nagy az isten állatkertje...

eLeCkiNg 2013.07.26. 00:08:43

@Villon: irtó rossz helyen fanyalogsz.

Nagyon tetszett az írás, gratulálok!

betegleány 2017.11.04. 21:17:21

Ez egyszerűen briliáns! Nagyon tetszik a cikk, a megfogalmazás is csúcs. A történetet pedig teljes egészében elképesztőnek találom. Én kifejezetten szeretek ilyenekről olvasni, szóval azt hiszem, ezentúl rendszeresen böngészgetem a blogodat! Köszönöm szépen, hogy leírtad ezt a cikket. :)