Japántól nagyon sok mindent kaptunk már, többek közt a csápos megerőszakolósdit...
Hogy miért is ilyen elképesztően népszerű japánban a csápos anime / manga? Hogy miért van ennyi erőszakoskodó polip, meg egyéb csápos izé? Azért kéremszépen, mert ezek a japán művészek igazán törvénytisztelő, jóravaló polgárok. Hoppá!
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer a 17. században egy japán festő és fametszőművész, akit Katsushika Hokusainak hívtak. Abban az időben főleg a tájképeiről volt híres, ma már inkább más dolgok jutnak eszébe az embereknek. Ez a bácsi, a tájképeken kívül sok-sok erotikus képet is készített, ezek közül ma már klasszikusnak számít, a úgy 1820 körül született a "The Dream of the Fisherman's Wife" (日本語) című metszete, magyarul kb. a halászfeleség álma, ahol egy kisebb és egy óriási polip vegzálja a pucér feleséget. Hát én megnézegettem a tájképeit, elég elnagyoltak, ezt a képet azo
khoz képest bezzeg jól kidolgozta. :) (Felbukkan ez a kép Reklámőrültek (Mad Men) 2007-s amerikai filmsorozat 4. részében Bertram Cooper irodájában is). Azt hiszem erre a képre igencsak ráillik a "bestiality" kifejezés, de később, mint látni fogjuk, a japóéknál nem maga az állat a lényeg. Napjainkban külön műfaja van az erőszakoskodó csápoknak. Ez a csodálatos műfaj, (shokushu goukan) mely angolul és nemzetközileg is csak tentacle rape / tentacle fetish néven ismert, a halászfeleség után egy évszázaddal, - bizonyos Toshio Maeda úrnak köszönhetően, az 1987-ben megalkotott Urotsukidoji című műremek elkészítésével - támadt fel poraiból. Barátunk azon gondolkodott, hogy csinálni kéne egy jó kis hentait (japán animációs/rajzolt pornó), de eléggé idegesítette, hogy a japán törvények szerint (ez a törvény a mai napig érvényben van) csak kikockázva mutathatja be a férfiember legnemesebb szervét. A folklór szerint a tengert nézte elmélázva, mikor egyszer csak eszébe villant a drága jó Hokusai úr, és annak vadító fametszete. Ekkor tudta már hogyan mutassa meg a megmutathatatlant és ezzel a zseniális húzásával sikerült végre átbújni azon a bizonyos kiskapun, mert a japán jog a csápokkal tényleg nem igazán tudott mit kezdeni.
Mikor megjelent ez a hantai, az emberek (a _japán_ emberek) teljesen megőrültek tőle, hamarosan cult klasszikussá vált, népszerűsége az egekbe szökött. Valszeg a japik már annyira unták a kockákat, hogy már a csápok látványa is eksztatikus izgalmat váltottak ki belőlük. A sikeren felbuzdulva, Maeda még két részt készített, ahol szintén nyálkás tekervények játszották a főszerepet. Maeda bizonygatta, hogy a behatoló dolog nem pénisz, csak egy (nyolc) közönséges csáp. A polip ráadásul nem is erotikus, tehát annak része sem az, tehát mindaz ami történik az nem erotikus, és főképp nem törvénysértő... Hát persze, érjük mi aztat... Az Urotsukidoji után új távlatok nyíltak a hantai rajongók számára, és többek között elkészült az egyik leghíresebb hantai a La Blue Girl, aminek főhőse egy fiatal lány, aki szuper szex ninjaként a világűrben (vagy máshol) küzd a csápos szörnyetegek, démonok ellen. Egy speckó ninjamozdulatnál vagy minél a fanszőrzete tűkké változik, amiket ellenfeleibe lődőz belefele. Ez a hantai annyira legendás, hogy élőszereplős filmet is készítettek belőle. Ez az élőszereplős film különben még az animén is túltesz gagyiságban ITT nézhetjük meg a trailert vicces narrációval. (Visszareflektálva egy perc erejéig arra a problematikára, hogy a csáp nem pénisz, hanem az állatnak / lénynek a része: a legtöbb esetben igenis van egy "kitüntetett", pényiszekvivalens csáp, mellette pedig az alcsápok vagy mik, akik lefogják az áldozatot és/vagy a többi nyílásában kutakodnak.)
Hogy ez a japán törvény, és azt azt kijátszó csápos jelenség hány japánt tett esetleg ténylegesen zoofillé azt nem lehet tudni, de reméljük egyet se...
De lássunk egy amerikai példát is! C.L. Moore írőnő tollából kiszalad egy, Shambleau címet viselő - legelső és egyben leghíresebb sci-fi novellája, amit 1933-ban publikál a Weird Tales (többek közt H. P. Lovecraft műveit is ez a magazin adta ki), ahol a Medúza mitológia kapcsán jelenik meg a szexualitás. (magyarul nem jelent meg). Bár ő valószínűleg nem azért írt medúzáról, mert az amcsi sci-fi novellákban ne lehetett volna emberi pényiszekről írni. Amúgy ha már Lovecraftnál tartunk, ki ne asszociálna azokra a bizonyos nyálkás csápokra...
