A női szadomazochizmust bemutató fényképek szinte egyidősek a fotográfia születésével, az első képek az 1850-es évekre tehetők. A fényképészet korán meglátta a lehetőséget a pikáns témában. A Belle Epoque bőkezűben hagyta ránk ilyen tematikájú fotóit, amelyek nagy része francia forrásból származik. Párizsban számtalan e célra kialakított ház létezett, amelyek egy állandó klientúrát elégítettek ki. A legtöbb képen egy bordélyházi madame szerepel, amint épp az egyik lányt ütlegeli.
A francia példát követve a németek és az osztrákok is elkezdtek korbácsolós képeket készíteni. 1935 környékén Párizsban Yva Richard fotográfus volt az első, aki bőr- és gumi-szerelésbe öltöztette modelljeit, ezzel nyitva utat a háború után az Egyesült Államokban kialakuló fétisfotózásnak.
1945 fordulópont a szado-mazo fényképezésben, ennek a műfajnak már nincs helye a háború horrorját átélt Európában, és átköltözik az óceánon túlra. 1947-től kezdődően Irving Klaw, a műfaj iskolateremtője, kliensei kívánságára kezd el a képregényfüzetek mintájára megkötözött hölgyeket bemutató, szado-mazo témájú képeket készíteni.
