A következő szöveget az index "Izgat, ha szeretkeznek a feleségemmel" c. topikjából szedtem, szerzője folixil. Ezúton is köszönöm neki, hogy nem kell fordításokkal bajlódnom. Nem egy "tudományos cikk" de nem baj, sőt annál jobb.
"Mi a kandaulizmus és ki a kandaulista ? A kandaulizmus egyfajta sexuális hajlam (a rosszakaróknak perverzitás). Nevét egy századunk előtti királyról kapta, (Kandaul). A fenmaradt mondák szerint nagyon szép felesége volt. Szeretett dicsekedni feleségével, s az udvarnál mutogatta őt meztelenül. <görög mitológia> A kandaulista tehát az, kinek tetszik, vagy szexuálisan izgalomba jön, ha feleségét mutogathatja más férfinak meztelenül, vagy akár nézheti ahogy szerelmeskedik más férfival. Összegyülnek benne az exhibicionális, fetis-, mazoh-, de még a szadisztikus hajlamok is. Az egyszerüség kedvéért formálisan fogom használni a feleség jelzőt, (mivel én is nős vagyok), ezzel ellentétben lehet bárki – szerető vagy csak élettárs, de fontos hogy az „ENYÉM” legyen.
A kandaulizmus nem kerüli el a nőket sem, kiket szintén izgalombahoz a látványa, akár a gondolata annak, ahogy nézi társát szeretkezni más nővel. Legalább is kicsit megközelíti minden nő, vagy fiatal lány, akiknek jó érzés ha párjukat – akár fürdőruhában a strandon – nézegetik más nők. „De jó pasim van.” De ez a hajlam természetéből adódva közelebb áll a férfihoz, akik az erotikában (már csak a felépítésük miatt is) többet hagyatkoznak a vizuális látványra. A kandaulistának, aki teljes tudatában van hajlamának, kell hogy elégséges önbizalma legyen, s muszáj hogy bízzon társában, s támasza legyen. A kandaulistát nem gyötri a gondolat, hogy esetleg annak a másik férfinak nagyobb pénisze van, vagy hogy a feleségének jobban fog tetszeni a másikkal. A kandaulista nagyon biztos saját magában, s kapcsolatában, mely közte s a felesége között van. Mivel ha nem zárja magába csendben, s titkosan e hajlamot, akkor a kandaulizmusnak a társas életben elengedhetetlen a teljes és – kétoldalú- bizalom. A kandaulizmus természetesen nem egy hétköznapi felfogás, s a párkapcsolatban meg kell hogy feleljen mind a két félnek. Ha megnézzük a többi „ hajlamokat”, akkor a kandaulizmus rejt magában egy kicsit az exchibicionalizmusból, de a psichikai sadizmust, s a mazohizmust is megtalálnánk benne. Kimondhatjuk, hogy rejtve ott van egy átvitt exchibicionizmus – mikor a férfi észreveszi , hogy már az ő teste után nincs érdeklődés, elkezdi mutogatni saját feleségét. Mazochizmus? – Mi más az, mikor öröme van benne, ha más nézegeti feleségét, hozzáér, vagy még talán szerelmeskedik is vele? És ön még ezt nézni is akarja. Megjegyzés a szadizmusra, mi egy kicsit nevetséges – de a saját feleségünket valamire kényszerítjük, valami „m”. Igen, valami „m” mivel lehet hogy ő ott élvez el a szemünk láttára más férfival. De ez már egy újjabb fejezetet érdemelne. A hülyén tudatlanoknak hozzátenném, hogy a kandaulista természetesen nem azt jelenti,hogy csak is csak néznék, ahogy a feleségeik mással szerelmeskednek s az egyszerü sex már nem is érdekli őket. Ellenkezőleg. A dolog főleg csak valami féle kapcsolat felélénkítő, mondhatjuk, hogy cseresznye a tortán." (folixil)
Ez a dolog elvileg homoerotikus elemet is tartalmaz a psichológusok szerint, bár nekem ebből az írásból nem ez jön le, hanem, hogy a lényege az, hogy büszkén mutogatja, ami az övé. Ez persze nem zárja ki a fent említett elemet...
Ide vágó film talán a Polanski rendezte Keserű Méz (Bitter Moon) és a Stanley Kubrick féle Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut)
